A Grof féle négy perinatális alapmátrix és az asztrológia kapcsolata

Dr Stanislav Grof Prágában született 1931-ben. Ott végezte el az orvosi egyetemet, majd pszihoanalitikus képzést szerzett. Az ő nevéhez fűződik a születési mátrix fogalma.

1956-tól 1967-ig a Prágai Pszichiátriai Kutatóintézetben LSD kísérleteket folytatott lelki betegek és önmagukon kísérletező "egészséges" embereken. 1967-től 1973-ig a Johns Hopkins Egyetem kutatója és professzora, illetve a Maryland Pszichiátriai Kutatóintézet kutatásvezetője volt, ahol folytatta a pszichedelikus terápiás kísérleteket. 

Több ezer pszichedelikus ülést vezetett le, ezekből alkotta meg elméleteit, amelyek valós élményeken alapultak.

Ezen kísérletek során figyelt fel arra, hogy a pszichedelikus utazás során - más, gyermekkori, felnőtt traumatikus, transzperszonális stb. élmények mellett - szinte mindenki végigéli a fogantatását, az anyaméhben eltöltött időt és a születés szakaszait. Az élmények újraélése nagyon erős gyógyító hatást fejtett ki a résztvevőkre, így később, amikor az LSD kutatásokat megszüntették és a szer zuglaborokban, ellenőrizhetetlen minőségben előállítva az utcai drogkereskedők kezébe került, Grof feleségével, Christinával kifejlesztett egy speciális technikát, a holotróp légzést, ami a sámánok és jógik technikáit is felhasználva hasonló eredményt ért el, mint az LSD.

Az anyaméhben eltöltött időt és a születés folyamatát négy részre bontotta. Az első a fogantatástól a születés elindulásáig tartó periódus, a második a születés megindulása, a harmadik a szülőcsatornában megtett út, a negyedik pedig a születés, a megérkezés a külvilágba.

Az elsőt óceáni állapotnak, illetve "jó bent"-nek is nevezi, hiszen ekkor a magzat teljes egységet él meg a mindenséggel, az anyával, egy többnyire tökéletes, lebegő állapotot. Természetesen a legtökéletesebb várandósság esetén is előfordul, hogy az édesanyát hosszabb-rövidebb ideig n a külvilágból negatív hatások érik, ami kihat a magzatra is, de ha ez az állapot nem marad fenn huzamosabb ideig, akkor a magzatra ez nincs akkora hatással, mint ha folyamatos stresszt élne át az anya. Előfordul, hogy nem várták, nem akarták a gyermeket, a magzatnak már ez is erős traumát okozhat, és az is megtörténhet, hogy az anya valamilyen módszerrel igyekszik megszabadulni a jövevénytől. Gondot okozhat a túlzott alkohol, kábítószer, és egyéb élvezeti cikkek használata is, ezeket a magzat az anyával együtt "élvezi".

Ha mindezen sikeresen átverekedte magát, jöhet a következő fázis, a születés megindulása. Elkezdődik az egyre sűrűbb időközönként fellépő összehúzódás, ilyenkor a méhszáj még zárva van, így a magzat azt éli át, hogy mintegy összenyomják, hogy nincs menekvés. Ezt az állapotot nevezik úgy is, hogy "nincs kiút". Gyakran előfordul, hogy idő előtt kényszerül megkezdeni a születést, például burok repesztés, vegyi anyagok befecskendezése, kipréselés stb. által. Ez szintén zavart kelt a természetes folyamatban. 

A következő, harmadik fázis az átpréselődés a szülőcsatornán, ahol mindenféle emberi váladékkal kerül kapcsolatba az újszülött, vér, vizelet, széklet (az anyáén kívül esetleg a sajátja is) és azt éli meg, hogy egy nagyon szűk csatornán préselődik keresztül, ez a "véres csata". Ha ez nem lenne elég, előfordulhat, hogy különböző segédeszközöket használva segítik a világra, vagy ha elakadt, császármetszést alkalmaznak és nem egy esetben a szülőcsatornából visszahúzva veszik ki a csecsemőt. 

A negyedik állomás, a megszületés, amikor a csecsemő először kerül kapcsolatba a külvilággal, ez "jó kint" állapotnak is nevezik. Vége a megpróbáltatásoknak, az élet nem szűnt meg, az ember túlélte. Nagyon fontos, hogy milyen körülmények között, vagy ha úgy tetszik, hova érkezik meg az újszülött. Mennyire nyugodt, befogadó, ellazult és harmonikus a közeg, ahová megérkezik. Mennyi ideig hagyják az anyával kettesben, milyenek a fényviszonyok, mekkora a nyüzsgés, mikor vágják el a köldökzsinórt. Ezek mind meghatározóak a továbbiakban, és bármilyen furcsán is hangozzék, tudattalanul irányíthatják a felnőtt életünket.

Amikor az első fázisban - fogantatástól a születésig - , a várandóság alatt, felmerül az abortusz, és esetleg nem orvosi módszerekkel - eredménytelenül - a várandós nő megpróbálja ezt, az súlyos gondot okozhat a később megszületendő gyermek életében. Ilyen esetben felnőttként érezheti azt, hogy neki nincsenek olyan jogai, mint a többi embernek, ő nem érdemel annyit, esetleg az életét is többször megpróbálja majd eldobni magától. Hasonlóan, elfogadási, önelfogadási problémákhoz vezethet, ha nem várják, más neműnek várják stb., ez szintén eredményezheti a későbbiekben az értéktelenség, az alacsonyabb rendűség, az elutasítás és el nem fogadottság érzését.

Ugyancsak negatívan hat a magzatra és ezáltal később a felnőtt emberre is, ha a terhesség alatt az anya különböző "mérgekkel" árasztja el a szervezetét. Ilyenek például az alkohol, a cigaretta, a gyógyszerek és a szintetikus, illetve kemény drogok. 

A következő állomás az összehúzódások megindulása. Mint már említettük, a születés megindulása, az összehúzódások egyre gyakoribb ismétlődése jelzés a magzat számára, hogy itt az ideje világra jönni. Mivel a méhszáj ilyenkor még nincs teljesen nyitva, a magzat nem tud elindulni a szülőcsatornában és leginkább azt élheti meg, hogy ott ahol eddig jó volt lenni, már nem biztonságos, már nem kényelmes, valami össze akarja préselni, meg akarja fojtani és nincs hova menekülni.

Ebben az esetben sem mindig előnyös, ha beleszólnak a folyamatba, például burokrepesztéssel, hiszen az megrövidíti az összehúzódások között eltelt időt, egyre gyakrabban és egyre nagyobb nyomással ösztönözve a magzatot a távozásra. 

Már maga az alaphelyzet sem túl kellemes, lehet ennél rosszabb is, - a burokrepesztésen túl - előfordul, hogy kipréselik, kinyomják a magzatot az anyaméhből. Ez a plusz teher, még nagyobb szorítás érzetét kelti.

A későbbiekben ezeknél az embereknél felfedezhető például a dolgok elodázása, a lassabb leválás a szülőkről, a folyamatos késés stb., hiszen tudattalanul így akarják visszaszerezni azt, amit annak idején elvettek tőlük: a háborítatlan születést, tehát akkor jövök, akkor csinálom, amikor kész vagyok rá, amikor én akarom.

Amikor a magzat elindul a szülőcsatornában, egy igen szűk járaton kell végigpréselnie magát és útja során találkozhat a saját ürülékével, hüvelyváladékkal, vérrel és az anya vizeletével, vagy székletével is. 

Előfordulhat, hogy úgy ítélik meg, túl gyors a kitolás és megállítják, esetleg kicsit visszatolják a magzatot. Az is előfordulhat, hogy menet közben kell szembesülni azzal, a magzat, valamilyen okból kifolyólag, nem tud a szülőcsatornán keresztül távozni. Ilyen esetben császármetszést végeznek és a magzatot egyszerűen visszahúzzák a szülőcsatornából, hogy a hasfalon át kiemelhessék.

Azok, akiket a születés folyamatában megakasztottak, hajlamosak a dolgokat félbehagyni, pihentetni, hogy esetleg később visszatérjenek hozzá.

Császármetszéssel világra jött embereknél gyakran figyelhetjük meg azt, hogy igazán jelentős életeseményeknél, élethelyzeteknél nem tudnak mit kezdeni, mindig a külvilágból várják a segítséget, azt szeretnék, hogy valaki más oldja meg az ő problémájukat. 

Azoknál, akiknél a szülés megindult, de a szülőcsatornából kényszerültek vissza, és császármetszéssel jöttek világra, megfigyelhető, hogy belekezdenek ugyan a dolgokba, de azt egyedül már nem képesek befejezni.

Mind a második, mind a harmadik fázis erősen befolyásolhatja a felnőtt lét szexuális orientációját, de erre most nem térünk ki, mert kizárólag ennek a területnek a vizsgálata több oldalt tenne ki.

Az utolsó állomás a megszületés, amikor a magzatból újszülött csecsemő válik. Az eddig megszokott állapotból egy, számára ismeretlen állapotba lép. Ez a szenvedésektől való megszabadulás állapota, a "jó kint".

Ebben a stádiumban a külvilág hozzáállása a meghatározó. Fontos, hogy hogyan fogadják a jövevényt, milyenek a körülmények - érzelmi alapok, a jelenlévők hozzáállása, szeretetteljes gondoskodása, a folyamat nyugodt lefolyása, elegendő idő a szülőkkel stb.

Az első percek, órák tapasztalata befolyásolhatja a későbbi hozzáállásunkat a külvilághoz, ha jó tapasztalataink voltak, kedvesek, elfogadóak, biztonságot nyújtottak, akkor nagy valószínűséggel felnőttként is barátságos, biztonságos és segítőkész helynek látjuk a világot és a benne élő embereket, ezzel szemben, ha negatív tapasztalataink vannak, ennek az ellenkezőét véljük igazoltnak látni. 

Dr. Stanislav Grof ezeken túl a négy alapmátrix problémás megéléséhez kapcsol a pszichés defektusoktól kezdve a szexuális beállítottságig több nehézséget is, amit most itt nem tárgyalunk.

Az asztrológia rendszerében a perinatális mátrix a következőképpen jelenik meg:

az első fázist - a fogantatástól a születésig - a Neptunusz, esetenként a Jupiter, a Halak, a 12. ház, és bizonyos tekintetben a félszextil, vagy hatodfény (30 fok) képviselik

a második lépcsőt - az összehúzódások megindulása - a Szaturnusz, a Bak, a X. ház, és a quadrát (negyedfény 90 fok) és a félquadrát (45 fok) szimbolizálja

a harmadik állomást - a születés megindulását - a Plútó, esetenként a Mars, a Skorpió, a 8. ház, és a kvinkunx (150 fok) fényszögéhez köthetjük

az utolsó fázis a megszületett állapotot - a jó kint - az Uránusz, a Vízöntő, a 11. ház és az oppozició (szembenállás 180 fok) mutathatja.

Most nézzünk néhány képletet, amiken keresztül megvizsgálhatjuk, hogyan is jelenik meg a születés folyamata a radix képletben.

Az első képlet egy férfié. 1973 09. 25. 12h 03m Budapest

A szülött harmadikként, ún. véletlen gyerekként született. A várandósság orvosi megerősítése után a szülők az abortusz mellett döntöttek, de mivel az anyának ezt megelőzően több abortusza is volt, az orvosok kockázatosnak tartották a beavatkozást.

Mind a rokonok, mind a szülők teherként élték meg a gyermek születését, felesleges harmadiknak tartották, akinek nem tudtak örülni, akire inkább úgy tekintettek, mint aki megnehezíti majd az életüket.

A szülés nem volt problémamentes, a magzatot kinyomták, térddel kipréselték az anyaméhből. Az újszülött nyakán köldökzsinórral, vízzel a tüdejében, teljesen elszürkülve jött a világra. Születése után még sokáig gondolták úgy a rokonok, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik.

Az első fázist a Neptunusz a 12. házban jól szimbolizálja, hogy ez nem volt zavartalan, azt a VII. házban álló Szaturnusz kvinkunx Neptunusz jelzi. A VII.ház a külvilág területe, ha levezetett házakat nézzük, akkor ez a IV. ház IV. háza. A IV. ház jelzi a családot, azt ahonnan származunk, de a családból leginkább az apát szimbolizálja. Ha így nézzük, akkor a VII. ház az apa családját jelzi, így látható, hogy az apa rokonsága lehetett a legkevésbé elfogadó a várandósság ideje alatt, ez pedig az anyán keresztül hatással lehetett a magzatra is. 

A második fázis külön nehézségeit nem jelzi a képlet.

A harmadik fázis, a szülőcsatornán való áthaladás, már jobban felfedezhető. 

Nap Plútó konjunkció, quadrát Szaturnusz. A kipréselést a Szaturnusz, a véres, kínkeserves, tulajdonképpeni "halva" születést a Plútó mutatja.

A negyedik fázis szintén köthető a Plútóhoz, illetve egy Merkúr Uránusz konjunkióhoz, amit félkvadráttal érint a Neptunusz.

A Merkúr mint a légzés, mozgás, mozgékonyság jelölője kapcsolódik a Neptunusszal, ami ködösség, a bizonytalanság, a nem kézben tartott helyzetek és a káosz szimbóluma is.

A megszületés után nincs légzés, kapkodva, gyorsan kell cselekedni, mindenki bizonytalan és kissé riadt, nincs idő békés "bemutatkozásra".

A második képlet tulajdonosa egy hölgy:1983 04. 08. 21h 45m Budapest

A horoszkóp tulajdonosának édesanyja a várandósság alatt vesemedence gyulladást kapott, majd később - a kórházba való befekvést követően - elvesztette az édesapját, akinek a temetésére "kiszöktették".

Az orvosok a születés megindulta után burokrepesztést végeztek, majd később - az előbbi esethez hasonlóan - kipréselték a magzatot az édesanyából.

A képlet alapján feltételezhető, hogy a várandósság nem telt felhőtlenül, több negatív érzelmi, esetleg fizikális hatás is érhette a magzatot. Erről nincs információ, de elképzelhető, hogy az édesanya valamilyen módon megpróbált megszabadulni a megfogant magzattól.

Az biztos, hogy az anya kétségek között vergődve élte végig a terhességét. Erre a 12. házban álló Szaturnusz, Plútó együttállás enged következtetni. 

 A második fázis, vagyis az összehúzódások elindulása a burokrepesztés miatt szintén problémát jelenthetett a magzat számára. Mint említettük, a burokrepesztés felgyorsítja és felerősíti az összehúzódásokat, ezért, ha lehet mondani, a magzat még kilátástalanabbnak éli meg a helyzetét.

Ezt a Szaturnusz - Plútó együttállás szembenállása a Merkúr - Mars együttállásával mutathatja, ami már jelzés lehet a következő, harmadik fázis eseményeihez is.

A harmadik fázisban a magzat a szülőcsatornába kerül, a külső segítség általi kinyomást az előzőekben említett planétaállások képviselik.A negyedik állomás, a megszületés itt tényleges felszabadulást jelenthetett. Jó kint, megszűntek a nehézségek, végre lélegzem, szabad vagyok.

Ezt a Jupiter - Uránusz együttállás mutatja.

A harmadik képlet szintén egy férfié:2010 10. 12. 16h 44m Budapest

A várandósság viszonylag nyugodtan, békésen telt: 

Örömmel fogadták a jövevényt, némi zavart esetleg kelthetett, hogy az apa családja mindenáron leány gyermeket "jósolt", így a magzatnak többször kellett -az anyán keresztül is- találkoznia azzal, hogy más neműnek várják. Ezt a VII. házban álló Szaturnusz másfél kvadrátja a Neptunuszra jelezheti.

Az összehúzódások megindulása után burokrepesztést végeztek, így ebben az esetben is felgyorsították a folyamatot és még nagyobb nyomás alá helyezték a magzatot, kivezető út nélkül.

Erre a Merkúr - Szaturnusz együttállás, félszextil Mars utal.

A szülőcsatornába kerülést követően két "fájás" között megakadt, és kicsit visszahúzódott a szülőcsatornába, meghosszabbítva a harmadik fázist, a véres csatát.

Erre a képletben a 8. házban álló Mars félkvadrát Plútó mutat rá.Az utolsó fázis csendesen telt, hosszú időt (másfél-két órát) hagytak a szülőknek és a gyermeknek a meghitt, csendes ismerkedésre, viszont ezután itt is megtörtént az elválasztás és a gyermeket mosdatás után vizsgálatokra elvitték az anyától

.A jó kint állapotot jól mutatja a Jupiter- Uránusz együttállás, amit a Hold kvadrátja árnyékol be. Jól érzem magam, jól fogadtak, minden rendben, aztán mégis elszakítanak az anyától.

A negyedi képlet szintén férfié:2012 11. 10. 21h 45m Budapest

Az első fázis, a jó bent, kettős képet mutat. Egyrészt egy harmonikus, meghitt, pozitív állapotot az anyán keresztül, másrészt mutatja a feszültséget a közvetlen környezetből (rokonság) és a költözéssel járó kellemetlen hatásokat. Az elsőt a Hold trigon Jupiter, míg a másodikat a Vénusz másfél kvadrát Neptunusz és a Merkúr kvadrát Neptunusz jelzi.

Ebben az esetben a második fázis önmagában is nehéz állapotát nem tetézte az itt is megejtett burokrepesztés. A magzat hamar a szülőcsatornába került.

A harmadik szakaszban a szülésznő megakasztotta a csecsemőt a gátszakadást megelőzendő. Ezt mutathatja a Hold kvadrátja a Plútóra, illetve az Uránusz kvadrát Plútó.

A negyedik fázis viszonylag békésen telt, de ebben az esetben is elszakították a csecsemőt az édesanyától, aki később a saját lábán ment megkeresni a gyermekét, hogy "most már igazán adják neki vissza a fiát". A "jó kint" állapot megzavarását a Hold szembenállása az Uránusszal, és a már említett Uránusz kvadrát Plútó képviseli.

Mivel a fogantatástól a születésig tartó időszak is a racionális, kifejezhető, elmondható és kibeszélhető határon túlra esik (egészen a két és fél, hároméves korig tart ez a fázis), a beszédalapú terápiák ritkább esetben hoznak eredményt akkor, amikor az ebben az időszakban megélt traumát akarjuk feldolgozni. 

Minden olyan terápia több sikerrel kecsegtet, ami élmény alapú, az érzéseket, érzelmeket helyezi előtérbe, visszavezet oda, ahol történt valami, de amiről még nem tudom mi is az, nem vagyok képes szavakba önteni, nincs rá fogalom, viszont rossz érzéseket keltett bennem. Viszont most, amikor már felnőtt lettem, visszatérve oda, újra átélhetem és végre nevén nevezhetem a "mumust", amitől erejét veszti.

Természetesen, az ilyen terápiák után már szóba kerülhet a hagyományos beszélgetős terápia, itt kibeszélhetjük magunkból az átélt traumatikus élményeket, és végleg megszabadulhatunk tőlük.

Kovács Attila

2015 Monor