Autizmus spektrumzavar (ASD)

Az autizmust idegi fejlődési rendellenességnek tartják, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, minimális kommunikációs képességekben, a hétköznapitól eltérő viselkedési és érdeklődési formákban nyilvánul meg. Az autizmus eredete nem, vagy csak részben tisztázott, az okokat mind a mai napig kutatják. A tünetek általában már hároméves kor alatt megjelennek.
Régebben, az autizmusnak két típusát különböztették meg: a súlyosabb Kanner-szindrómát és a kevésbé súlyos Asperger-szindrómát.
Ma már kizárólag autizmus spektrumzavarról beszélünk, ami az igen enyhe tünetekkel élő, a hétköznapi életben jól boldoguló, írásban kiválóan kommunikáló, de egy-egy arckifejezés, hanghordozás, testbeszéd értelmezésére már szinte képtelen, a szemkontaktust nehezen viselő érintettől, a gondozásra szoruló, beszédképtelen, a társaihoz képest a kommunikáció területén, a szociális viselkedésben és rugalmas gondolkodásban visszamaradott emberig terjed. A súlyos autisták háromnegyede értelmi fogyatékos is, de az enyhébben érintett emberek normál vagy kiemelkedő intelligenciával rendelkeznek.
Az enyhébb esetekre jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint, ezért az esetek 30-50%-ában nem is diagnosztizálják azt. Számos autista képes magától is felismerni eltéréseit az átlagtól, így le tudja küzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba. Az autizmus ún. spektrumzavar, ahol nincs éles határ, az átmenetek folytonosak a különböző kategóriák között.
Az autista rendszerint magányos, nehezen teremt emberi kapcsolatokat, tárgyakkal jobban szeret foglalkozni. Az állandósághoz való ragaszkodás pánikrohamokat idézhet elő, ha nem a megszokott módon zajlanak a dolgok. Előfordulnak egyszerű ismétlődő mozgások, mint pl. a test himbálása, pörgés, kézlóbálás, a láb gyors remegtetése. Visszatérő gondolatok, kényszeres, általában körülményes foglalatosságok, beszűkült érdeklődési kör, a hétköznapitól eltérő érzékelés, alvászavar, fóbiák, evészavar, dühkitörések, autoagresszió (az ember agressziója saját magával szemben), jellegzetesen zavart beszéd.
A különböző kutatások különböző okokra vezetik vissza az autizmus kialakulását, de egységes vélemény egyelőre nincs, sőt, a korábban felállított elméletek sorra megdőltek!
Szülőként, és pedagógusként is, a legfontosabb talán a feltétel nélküli elfogadás, a gyermek állapotának megértése és az együttélés képességének elsajátítása. A lehetőség szerinti legkevesebb stimuláció, a szabadban, természetes környezetben töltött nyugodt órák, az állatokkal való kapcsolódás lehetősége, és leginkább a nyugodt, szeretetteljes családi környezet tud a legtöbbet segíteni.
Az alkalmazott fejlesztési és terápiás módszerek sokfélék, kezdve a szenzoros integrációtól (az érzékszerveken keresztüli fejlesztés, sok szabadidős tevékenység, állat-, báb-, játék-, zene- és kézműves terápia), a behaviorista és kognitív módszeren át (viselkedés megváltoztatása, hétköznapi élet megkönnyítése), képcserés kommunikáció vagy Bliss-jelképtár (kommunikációs eszköz beszédképtelenek számára), egészen a mozgásterápiás vagy hiperbarikus (magasnyomású) kamrában történő kezelésig. Kiemelt kiegészítő kezelés lehet a vitaminok és az ásványi anyagok fokozott bevitele, a homeopátia ill. a Bach-virágterápia, családterápia stb. alkalmazása is.
Kovács Attila
2010 Budapest