Egyikük az égbe száll, míg másikuk a pokolra...

Különleges emberek - egyenes út a megváltáshoz, vagy a pszichiátriára

Akárhonnan nézzük, nincs két egyforma ember, de néhány társunkról mégis elmondható az, hogy nem mindennapi. Kilógnak a sorból, ami nekik nem igazán okoz örömet, hiszen nem önszántukból választották a nagy átlagtól eltérő érzelmi, értelmi, viselkedési és látási formát.

A probléma, hogy ezt a fajta "másságot" ma nagyon kevesen és kevés helyen tudják jól és időben kezelni (nem elnyomni, leszedálni, mindenáron kiirtani, hanem értő módon irányítani, megtanítani az egyént élni vele és áldásait felhasználni), ezért egy idő után már csak nagy küzdelmek árán, bizonyos esetekben pedig egyáltalán nem lehet segíteni az érintetteken.

A mai általános pszichiátriai diagnózis szerint skizofrénnek, mániás depressziósnak, többszörös személyiségnek és paranoidnak nevezett emberekről szeretnék írni. Szándékosan hagyom ki az okok keresését, hiszen minden attól függ, hogy milyen "messzire" tudunk és akarunk visszamenni az időben, illetve milyen "iskolát" képviselünk.

Először is minden, a viszonylagosan normális határoknak tekintett, a nagy többség által elfogadott és megalkotott keretbe bele nem illő dolgokat az emberek mindig elutasítják. Félnek tőle, hiszen az számukra ismeretlen, esetleg felfedezik magukban is azt ami felsejlik a másikban, így a "tükröt" igyekeznek összetörni, de legalábbis szeretnék azt letakarni.

Szinte mindannyian kreatív és produktív emberek, nagyon érdekes szemszögből látják a világot és nagyon sokat adhatnak/adhatnának a társadalomnak.

Aki találkozott már ún. skizofrénnel (nem összekeverendő a többszörös személyiséggel, itt inkább az összerendezettség zavara áll fenn), az tudja, hogy az ilyen ember perceken belül ráérez, meglátja a másik legnagyobb problémáját és sokszor ki is mondja azt. Valljuk be, nem mindig felemelő élmény, amikor az arcunkba mondják azt az igazságot, amivel mi még éppen hogy csak barátkoznánk. A másik problémája az a "papírmasé" világ. Mivel átlát a dolgokon, rettenetesen idegesíti az emberek hallgatólagos egyezsége a hazugságról, amikor mindenki sejti, esetleg konkrétan tudja a "frankót", de valami miatt úgy teszünk mintha... Magyarán nem érti és nem viseli jól a mindennapokban milliószámra előforduló hazugságot. Nem tud és nem akar így élni. A szerepjátszás nem megy neki, ezért a hétköznapokban nehezen boldogul. Elszigeteli magát másoktól, az idő előrehaladtával egyre jobban bezárkózik, hiszen nem fogadják el a többiek.

Nehezen tudja kezelni a tudatába ömlő személyes és kollektív tudattalan tartalmakat. Náluk hiányzik, vagy megsérült a gát, nincs meg az a természetes védelmi vonal, ami másoknál megtalálható és ami megvédi az elmét attól, hogy a számára feldolgozhatatlan tartalmak kontrollálatlanul beáramoljanak a tudatba, megzavarva azt. 

Carl Gustav Jung 1906-ból beszámol egy esetről, ahol paranoid skizofréniával diagnosztizált betege az intézet ablakában állva fejét folyamatosan egyik oldalról a másikra billentve bámult a napba. Amikor megkérdezte tőle, a fiatalember azt válaszolta, hogy a Nap hímtagját nézi, ami ha elbillenti a fejét, akkor az az egyik oldalról a másikra billen és ilyenkor a szél is elkezd fújni. Jung ezt az állapottal járó hallucinációnak vélte és nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki.

Néhány évvel később rábukkant egy kétezer éves Perzsa vallásos szövegre, amely szertartásokat és könyörgéseket írt le látomások előidézésére. Itt megtalálta egy látomás leírását, amelyben az állt, hogy ha egy résztvevő nézi a Napot, láthat egy Napból lelógó csövet, és amikor ez a cső ide-oda elmozdul, fújni kezd a szél. Jung megvizsgálta és nagyon valószerűtlennek tartotta, hogy a fiatalember bármikor is olvashatta ezt az iratot, így arra következtetésre jutott, a páciense kapcsolatba léphetett azzal a "térrel", amit ő az emberiség kollektív tudattalanjának hívott.

A skizofréniának különböző altípusait különböztetik meg: paranoid, dezorganizált vagy hebefrén, katatón, reziduális, és differenciálatlan skizofrénia.

A paranoid azt gondolja, hogy üldözik, megfigyelik, vadásznak rá. Szorongó, nagyon zárkózott, igen gyakoriak a dühkitörések.

A dezorganizáltra a szétesett gondolkodás, a realitás befogadásának képtelensége jellemző.

A katatón skizofrén képes órákat tölteni bizarr, kényelmetlen pozíciókban, az elhangzott szavakat megismétli, esetleg leutánozza a látott mozgástA reziduálisnál a személyiség súlyos leépülése, az izolálódás, az elsivárosodás jellemző.

A differenciálatlan skizofréniánál az előzőek keverednek.

Ez mind érdekes és hasznos információ, de miért kerül valaki ilyen állapotba? Mi az oka, és mi több, mi az értelme, mi a "haszna" ennek? 

Aki hallott már a sámánokról, a sámánizmusról, az tudja, hogy sámáni kiválasztás, spontán beavatódás idején - ami több hónapot, akár éveket is igénybe vehet - a tanonc mai szemmel nézve skizofrén tüneteket mutat. Látomások, többletérzékelés, hangok, üzenetek megjelenése, rémisztő álmok, "látás", fáradság, a tetterő elvesztése, rengeteg alvás, majd ennek az ellenkezője, eltávolodás az addig reálisnak érzékelt világtól. Idővel többet hall, lát, tud, mint a hétköznapi társai. Szerencsére őket nem hagyják magukra, egy tapasztalt vezető, egy idős sámán veszi ilyenkor védőszárnyai alá az illetőt, elmagyarázza mi is történik az emberrel, és megtanítja neki, hogyan is éljen ezzel a nem kért ajándékkal.

Mániás depresszió, vagy ahogyan azt mostanság hívják, bipoláris zavar. Ezeknél az embereknél a feldobott, nagyon pozitív, aktív, "pörgős" időszakok váltakoznak a teljes letargiát, életuntságot, bezárkózást és lemondást felvonultató napokkal. Teljes a két véglet, menny és pokol között ingáznak oda-vissza. Helyzetüket hol kilátástalannak, hol reményt keltőnek élik meg.

A depresszív szakaszban az emberen a reményvesztettség lesz úrrá, negatívan látja önmagát, súlyos önértékelési zavar léphet fel, a jövőt sötétnek és teljesen kilátástalannak látja, gondolkodása lelassul, érdeklődése beszűkül, figyelemzavar lép fel. Állandó fáradtság van jelen, viszont aludni képtelen, magányos, szomorú, apátiás.

A mániás szakaszt a feldobottság, a fokozott aktivitás, az optimizmus és magabiztosság jellemzi. Megállás nélkül tevékenykedik, sokszor túlhajtja magát, öltözéke feltűnővé válik, beszéde harsány lehet, gondolkodása felgyorsul, meglódult gondolatait beszéde nem képes követni, rengeteg új ötlete van.

Sok esetben a mániás depressziós is belelát a valóság rejtett szövetébe, de ő mélyen belebonyolódik abba. A mániás szakaszban felismert igazságokkal nem tud lépést tartani, ez pedig elég nyomasztóan hat rá. Az pedig egyenesen visszalöki a depresszióba, hogy igazából nem tudja felismeréseit, ötleteit megosztani senkivel, magára marad az élményeivel és vissza kell térnie a hétköznapok valóságába.

Többszörös személyiségzavar: ma már disszociatív önazonosság-zavar néven ismert. Ilyenkor az emberben több személyiség váltakozik, ezért egyik pillanatról a másikra megváltozhat például a illető hangulata, mert az egyik személyiség előtérbe lépésével az, éppen egy régi történéssel kapcsolatos, negatív érzelmet él meg.

Ezeknél az embereknél előfordul, hogy bizonyos személyiségek tisztában vannak a többi meglétével, és képesek kapcsolatba lépni velük, míg mások mit sem tudnak a "többiekről".

Például A tisztában van B létezésével, tudja és megfigyeli B viselkedését, míg B semmit sem tud A jelenlétéről. Más személyiségek is tudhatnak B-ről, B viszont vagy tud, vagy nem tud a többiekről. A személyiségek állandó változása, az hogy nem mindig tudnak egymásról, kaotikussá és irányíthatatlanná teszik az ember életét. Mivel a személyiségek gyakran kapcsolatba lépnek egymással, a szenvedő alany saját viselkedését kommentálja, vagy zavaros párbeszédet folytathat.

Nem képesek felelősséget vállalni önmagukért, hiszen legtöbbször nincsenek tudatában különböző személyiségeik cselekedeteinek. Gyakran használják a mi, ő, ők szavakat.

Bennett G. Braun felveti, lehetséges hogy az agy holografikus elvet használ a töménytelen információ tárolására, ami segítséget jelent ahhoz, hogy több tucat, vagy akár több száz személyiség szálláshelye legyen egyetlen egy test.

Kezdő segítőként megkeresett egy hölgy, aki több betegségéből visszamaradt maradandó testi elváltozása mellett (arcidegbénulás, gerincbetegség, stroke stb.) nagy valószínűséggel rendelkezett ezzel a különös állapottal.

A konzultáció alatt többször előfordult, hogy a hölgy minden előjel nélkül, a pörgős, inkább tinédzserekre jellemző, kacarászós beszédről hirtelen átváltott egy lassabb, megfontolt és kicsit mélyebb stílusra. Ilyenkor olyan dolgokat közölt, amelyek az életemnek abban a szakaszában a legjobban foglalkoztattak, magyarán az aktuális problémámról beszélt. Ez többször előfordult a találkozó során.

Véleményem szerintem egy franciaországi kórházban történt műtét alatt megélt halálközeli élmény közben történhetett ez a változás, azóta rendelkezhet ezzel a képességgel, amiről az alap személyiség mit sem tud. 

Paranoia, paranoid-téveszmés zavar, paranoid pszichozis. A paranoid zavar meghatározó tünete a téveszmék illetve téveszmerendszerek fennállása, melyek között bizonyos belső logika érvényesül, és amelyek valóságtartalmában a személy megingathatatlanul hisz. A paranoid téveszmék minden esetben jól rendszerezettek, kidolgozottak és logikusak. A problémát mindig a kiindulási pont okozza, amely minden esetben téves, a paranoid személy erre a valótlan alapra építi fel meggyőződését ami viszont teljesen logikusnak tűnik.

A paranoid ember hangulata szinkronban van a téveszmék tartalmával, pl. szerelmi vagy nagyzásos változat esetén általában euforikus, míg üldözési mánia esetén szorongó, feszült és depresszív az illető. Az érintett többnyire rendezett életet él: szociális szerepeit képes ellátni, intellektuálisan és szakmailag képes teljesíteni.

Előfordulhat, hogy szélsőséges esetben egészséges emberek is mutathatnak paranoid reakciót, ez azonban átmeneti és nem túl extrém. Pszichodinamikai tényezők szintén szerepet játszhatnak a paranoia kialakulásában, mint pl. idegen nyelvű környezet, rejtett kisebbrendűségi érzés, hiperérzékenység, negatív, elnyomó társadalmi környezet, rejtett valamilyen kisebbséghez való tartozás.

A paranoid zavar megjelenési formái: erotomán, üldöztetéses, perlekedő, féltékenységi, szomatikus, grandiózus.

A paranoid ember igen érzékeny mások viselkedésére, nagyon jó megfigyelő, jól lát és hall, egyéb érzékszervei is kiélezettek, tehát sokszor előfordul vele, hogy ténylegesen érzékeli a feléje érkező negatív jeleket, amit egy önmaga problémáival telített, erősebb védekező rendszerrel "felszerelt" társa tudatosan fel sem fog, így a tudatos szinten nem jelent számára problémát.

Tudom, hogy nem minden pszichotikus sámán, misztikus, látó, de az is biztos, hogy minden sámánra , látóra, médiumra- viselkedését tekintve - lehetne akár a skizofrén, vagy a többszörös személyiség jelzőt is használni. 

Hildegard von Bingen apáca, Edgar Cayce misztikus, Helena Blavatsky okkultista, vagy akár maga Jézus is ebbe a kategóriába tartozik.

Hogy mi lehet az oka annak, hogy egyikük az égbe száll, míg másikuk a pokolba, s onnan soha vissza nem tér? Talán a személyiség alacsony teherbíró képessége és a későn érkező segítség lehet az ok.

Kovács Attila

2014 Monor