Mit hoztunk az anyaméhből?Fogantatás-születés-fogadtatás
2020.09.03
Minden jog fenntartva!
Mielőtt nekikezdenénk, érdemes megállni egy percre, és elgondolkodni azon, hogy egy átlagos életutat bejáró ember nem él át élete során még egy ekkora traumával járó eseményt, mint a születése.
Talán kicsit túlzásnak tűnik az állítás, de remélem, mire a végére érünk, világossá válik, miért vallja ezt ma már a legtöbb szakember.
Fontos megjegyeznünk, hogy ebben az írásban, a születendő gyermek szemszögéből vizsgáljuk a folyamatokat, de természetesen nem feledkezhetünk el arról sem, mit jelent a szülés/születés egy nő/anya számára is, sőt a két folyamatot különválasztani nem lehet és nem is szerencsés. Ezért is lenne fontos csendben, a háttérből támogatva segíteni a születést, megbízva az anyák mély, zsigeri tudásában, és csak akkor közbeavatkozni, ha azt kifejezetten kéri a szülő nő, vagy ha a beavatkozás valóban életmentő jellegű.
Az életünk nem a születésünkkel, hanem már a fogantatásunkkal elkezdődik, sőt, talán egy kicsivel előbb is.
Ezért is fontos, hogy az emberi élet kezdetének nyolc szakaszának állomásaival, azok életünkre gyakorolt hatásaival lehetőségünk szerint tisztában legyünk. Előre vivő lehet ez nekünk, akik már felnőtt életünket éljük, és fontos lehet a leendő szülőkön keresztül is, hiszen így mindkét tábor jelentős információkkal, magyarázatokkal gazdagodhat, megkönnyítve az utánunk jövők életét. Szintén túlzónak tűnhet, de ha képesek lennénk “meggyógyítani” a születést, tehát megtenni mindent, hogy valójában zökkenőmentesen induljon egy élet, sokat változna a világunk.
De ehhez, először a saját születésélményünkkel érdemes megismerkednünk, és ha szükséges, különböző terápiák segítségével akár újra élni, majd biztonságos keretek között feloldani a traumatikus epizódokat.
A születés minden ősi kultúrában központi helyet foglalt és foglal el mind a mai napig. Egyrészt természetesnek veszik, az élet részeként gondolnak rá, másrészt beavatási, átmeneti rítusnak tekintik. Ezeken a helyeken fokozatosan készítik fel az anyát a szülésre, s vele együtt a magzatot a születésre. Számtalan szertartás és praktika segíti a világra jövetelt/hozatalt, mi több külön szertartása van a születés/szülés lezárásának is, hiszen úgy tartják, hogy ilyenkor megnyílik egy kapu, vagy csatorna, aminek bezáródását finoman, szertartási keretek között segítik.
Mircea Eliade írja le, hogy Ausztráliától, Ázsián át, Dél-Amerikáig mielőtt a fiúk férfivá érnének, anyjuktól, idős vezetők kezébe kerülnek, akik hamuval fehérre mázolják őket, emlékeztetőül az elkövetkező átalakulásra, majd órákig, esetleg napokig sötétben tartják őket, ahol az őseik szellemével találkozhatnak. Ezután átkúsznak egy rőzséből és faágakból épített alagúton, amire akár a szülőcsatorna szimbólumaként is tekinthetünk.
Sajnos az iparosodást követően társadalmunk szélsebesen távolodott el a természetestől. Az orvoslás rohamléptekkel próbálta elhozni az egészség ígéretét, a fájdalommentességet, megfeledkezve, vagy inkább elfordulva születés és a halál elkerülhetetlen természetességétől.
A modern lélektan kialakulásának hajnalán megkörnyékezte az akkori pszichiátria nagyjait az a gondolat, hogy a várandósság alatt és a születés körül elszenvedett traumák jó táptalajt biztosíthatnak a későbbi problémáinknak.
Még maga Sigmund Freud (1856 - 1939) osztrák neurológus, pszichiáter, a pszichoanalízis atyja is eljátszott azzal a gondolattal, hogy a születés mindent meghatározó, és egyben félelmetes élménye állhat a későbbi szorongások és fóbiák mögött. Valamiért mégsem dolgozott tovább ezzel a gondolattal (mint ahogyan a hipnózist is maga mögött hagyta).
Később Otto Rank (1884 – 1939) osztrák pszichoanalitikus, Freud egyik tanítványa 1929-ben megjelentette a Születés traumája című könyvét, amelyben azt fejti ki, hogy a születésünk életünk első nagy traumája, amikor is az anyaméh háborítatlan paradicsomából kiűzetünk, és ez - véleménye szerint - életünk minden nagyobb válságának alapja lesz. Freud ezek után – Junghoz és Adlerhez hasonlóan - Rankot is kizárja a pszichoanalitikus mozgalomból.
Fodor Nándor (1895 – 1964), magyar származású pszichoanalitikust szintén foglalkoztatta a perinatális pszichológia, a The Search for the Beloved: A Clinical Investigation of the Trauma of Birth and Pre-Natal Conditioning című művét 1949-ben adták ki, melyben leírja, hogy mennyire meghatározónak tartja a születés-körüli élményeket az ember későbbi életében.
Mindettől függetlenül mégis közel hatvan évet kellett várni, hogy ezek a tények elfogadottá váljanak a pszichológusok és pszichiáterek között, és legalább száz évet, hogy mindez beszivárogjon a hétköznapok szintjére is. És ez még mindig nem jelenti azt, hogy ezt a tudást - néhány üdítő kivételtől eltekintve - használnánk is a mindennapjainkban.
Ma a világon, a legtöbb szülés/születés túlnyomó részt kórházi körülmények között zajlik, ami eleve kizárja a háborítatlanságot, sokkal inkább kedvez a személytelenségnek, a felesleges beavatkozások sokaságának, az anya és a magzat traumatizálásának. Ezekről később még szót ejtünk.
De most nézzük, hogyan is fest az ember világra jövetelének már említett nyolc szakasza:
A legelső fázis még jóval a fogantatás előtti időkről közvetít információkat nekünk. Az anyám és az apám lelki állapotáról, az egymáshoz való viszonyukról, az előttem érkező gyermekekhez való viszonyukról, arról, ahogyan a gyermekvállalásra tekintenek, az esetlegesen abortált magzatokhoz fűződő viszonyukról, a környezetről, ahová érkezem majd és így tovább. Ha mégoly furcsa is, ez az állomás éppoly fontos, mint az ezt követők, hiszen gondoljunk csak bele, teljesen más megfoganni úgy, hogy a leendő szüleim között a viszony kiegyensúlyozott, ha támaszkodhatnak egymásra, ha nincs egzisztenciális problémájuk, esetleg saját fogantatás és születésélményük hatásával tisztában vannak, netán fel is dolgozzák a traumáikat, és nyitottak az érkezésemre. Ezzel szemben áll, ha labilis, problémákkal küzdő párhoz, esetleg több abortuszt megélt anyaméhben kell az életemet kezdeni.
A következő fázis a fogantatás, ami szintén meghatározó a későbbi életünkre nézve. Itt is fontos, hogy milyen lelki állapotban voltak a szülők, mennyire voltak zavartalanok a körülmények, volt e félelem az anyában az esetleges teherbe eséssel kapcsolatban, az enyhe, vagy durva erőszakról nem is beszélve.
A harmadik mátrix a beágyazódás, ami a megtermékenyüléstől számítva akár kilenc napig is eltarthat. A zigóta a megtermékenyítés után 12-20 órával az anyaméhbe vezető úton osztódni kezd, és mire eléri az anyaméhet, 64 sejtből áll. A gyermeket már ekkor fontos információk érik el, melyek emléknyomokká alakulnak, és tárolódnak. Később ezek a korai emlékek is aktiválódhatnak.
A negyedik szakasz a beágyazódástól a születés megindulásáig tart. Ezt az időszakot Stanislav Grof óceáni állapotnak, illetve „jó bent”-nek is nevezi, hiszen ekkor a magzat teljes egységet él meg a mindenséggel, az anyával, egy többnyire tökéletes, lebegő állapotot. Természetesen a legtökéletesebb várandósság esetén is előfordul, hogy az édesanyát hosszabb-rövidebb ideig a külvilágból negatív hatások érik, ami kihat a magzatra is, de ha ez az állapot nem marad fenn huzamosabb ideig, akkor a magzatra ez nincs akkora hatással, mint ha folyamatos stresszt élne át az anya. Előfordul, hogy nem készültek, nem akarták, vagy más neműnek várták a gyermeket, a magzatban már ez is erős nyomot hagyhat, és az is megtörténhet, hogy az anya valamilyen módszerrel igyekszik megszabadulni a gyermekétől. Gondot okozhat a túlzott alkohol, kábítószer, és egyéb élvezeti cikkek használata is, ezeket a magzat az anyával együtt „élvezi”, az extrém behatásokról már nem is beszélve.
Itt érdemes megemlítenünk az ún. abortusztúlélőket, ill. az ikervesztést.
Abortusztúlélőnek nevezünk minden megszületett gyermeket:
- akinek az anyja a szóban forgó gyermek előtt egy, vagy több abortuszon esett át,
- komolyan, hosszú időn keresztül fontolgatta a gyermek abortálását,
- otthon, házi praktikákat bevetve ptóbált megszabadulni a magzattól,
esetleg felkereste az orvos, de nem végezték el a beavatkozást a kockázatok miatt,
elvégezték, de fel nem ismert ikerterhesség állt fenn és az csak az egyiküket távolították el.
elvégezték az abortuszt, de rosszul (ebben az esetben súlyosan sérült gyermek született)
Az abortusztúlélők között minden esetben fennáll az alább felsoroltak közül egy vagy több tünet:
- megmagyarázhatatlan bűntudat
- egzisztenciális szorongás
- szorongásos kötődés
bizalmatlanság
önbizalomhiány
depresszió
szerhasznalat/függőség
szuicid gondolatok, kísérlet az öngyilkosságra
Ikervesztés az, amikor több élet indul, de valamilyen oknál fogva csak egy gyermek jut el a születésig. Ez történhet a korai szakaszban, amikor az egyik magzat egyszerűen felszívódik, vagy később., amikor egyikük meghal, ill. a már említett módon, az ikrek közül az egyiket abortálják, míg a másik túléli a beavatkozást. Fontos tudni, hogy a várandós gondozásban az ultrahangos vizsgálat csak a 70-es években, hazánkban pedig csak 1979-től terjedt el, és kezdetben kizárólag a problémásnak ítél várandósságnál alkalmazták. Tehát, az ezt megelőző időszakban szinte egyetlen ikerként indult várandósságról sem volt tudomásunk.
Az ikervesztés a későbbiekben az alábbi problémákat okozhatja:
- evészavarok
- halálvágy
- depresszió
- szerhasználat/függőség
- kapcsolati zavarok
- testi betegségek
- nemi identitás problémák
- megmagyarázhatatlan bűntudat
Az ötödik állomás a születés megindulása, a szinte véget nem érő idill befejeződött. Elkezdődik az egyre sűrűbb időközönként fellépő összehúzódás, így a magzat azt éli át, hogy mintegy összenyomják, hogy nincs menekvés. Ezt az állapotot nevezik úgy is, hogy „nincs kiút”. A legújabb megfigyelések szerint, a vajúdás, nem a méhszáj kinyílásáról szól, sokkal inkább arról, hogy megvastagszik, növekszik a méh teteje (fundusa), hogy le és ki tudja nyomni az újszülöttet. Tehát sem a méhszáj, sem a hüvely nem nyílik ki, hanem a méh fundusa által kitolt baba az, aki utat tőr magának, de míg idáig eljut, hosszú időt, akár több órát is eltölt egy megoldhatatlannak tűnő, valóban kellemetlen helyzetben. Ha több szakember és oktató ismerné az igazságot a szülés élettanáról, hatalmas változást hozhatnánk az anyák számára. Az a fontos, hogy jól támogassuk a verdant, mert ez szabadítja fel a megfelelő hormonokat, hogy ihasson és ehessen, hogy megmaradjon az izomereje és hogy higgyünk benne. Úgy kell kísérnünk a szülő nőt, hogy sem az ő, sem a magzata élettani működését ne akadályozzuk, hogy be tudják fejezni, amibe belekezdtek.
Nem szabadna méricskélnünk, piszkálnunk, megjósolnunk a vajúdás menetét. Ha ebbe az irányba változtatnánk azon, hogy mit tanítunk a vajúdásról, nagy változást érhetnénk el azoknál a nőknél. akik elképzelik, hogy mi történik a testükben a vajúdás alatt. Mennyivel több erejük lehetne, ha a pontos képre összpontosítanának.
Gyakran előfordul, hogy idő előtt kényszerül megkezdeni a születést, például burok repesztés, vegyi anyagok befecskendezése, egyebek miatt. Esetleg könyékkel, vagy terddel próbálják kipréselni a magzatot (Kristeller-féle műfogás). Ez szintén zavarja a természetes folyamatot, a gyermek leginkább azt élheti meg, hogy ott, ahol eddig jó volt lenni, már nem biztonságos, már nem kényelmes, valami össze akarja préselni, meg akarja fojtani és nincs hova menekülni. Ez a plusz teher, még nagyobb szorítás érzetét kelti. A későbbiekben ezeknél az embereknél felfedezhető a dolgok elodázása, a lassabb leválás a szülőkről, a folyamatos késés stb., hiszen tudattalanul így akarják visszaszerezni azt, amit annak idején elvettek tőlük: a háborítatlan születést, tehát akkor jövök, akkor csinálom, amikor kész vagyok rá, amikor én akarom.
A hatodik mátrix az kipréselődés a szülőcsatornán, ahol az elképzelhetetlenül szűk keresztmetszetű járaton való áthaladáson kívül, mindenféle emberi váladékkal kerül kapcsolatba az újszülött, vér, vizelet, széklet (az anyáén kívül esetleg a sajátja is) ez a „véres csata”. Ha ez nem lenne elég, előfordulhat, hogy különböző segédeszközöket használva segítik a világra pl. fogó, vagy ha elakadt, császármetszést alkalmaznak és nem egy esetben a szülőcsatornából visszahúzva veszik ki a csecsemőt. Azok, akiket a születés folyamatában megakasztottak, hajlamosak a dolgokat félbehagyni, pihentetni, hogy esetleg később visszatérjenek hozzá. Császármetszéssel világra jött embereknél gyakran figyelhetjük meg azt, hogy igazán jelentős életeseményeknél, élethelyzetekkel nem tudnak mit kezdeni, mindig a külvilágból várják a segítséget, azt szeretnék, hogy valaki más oldja meg az ő problémájukat. Azoknál, akiknél a szülés megindult, de a szülőcsatornából kényszerültek vissza, és császármetszéssel jöttek világra, megfigyelhető, hogy belekezdenek ugyan a dolgokba, de azt egyedül már nem képesek befejezni.
A hetedik fázis, a megszületés, amikor a csecsemő először kerül kapcsolatba a külvilággal, ezt „jó kint” állapotnak is nevezik. Vége a megpróbáltatásoknak, az élet nem szűnt meg, az ember túlélte. Nagyon fontos, hogy milyen körülmények között, vagy ha úgy tetszik, hova érkezik meg az újszülött. Mennyire nyugodt, befogadó, ellazult és harmonikus a közeg, ahol fogadják. Mennyi ideig hagyják az anyával kettesben, milyenek a fényviszonyok, mekkora a nyüzsgés, mikor vágják el a köldökzsinórt, milyen a jelenlévők hozzáállása stb. Az eddig megszokott állapotból egy, számára ismeretlen állapotba lép. Az első percek, órák tapasztalata befolyásolhatja a későbbi hozzáállásunkat a külvilághoz, ha jó tapasztalataink voltak, kedvesek, elfogadóak voltak velünk, biztonságot nyújtottak, akkor nagy valószínűséggel felnőttként is barátságos, biztonságos és segítőkész helynek látjuk a világot és a benne élő embereket, ezzel szemben, ha negatív tapasztalataink vannak, ennek az ellenkezőét véljük igazoltnak látni.
A nyolcadik és (esetünkben) egyben az utolsó szakasz már a családba való megérkezés, és helyfoglalás szakasza. Itt (is) nagyon sok minden eldőlhet, hiszen egy rossz szülés/születés is orvosolható a megfelelő bánásmóddal (pl. Igény szerinti szoptatás, igény szinti ölbevétel, hordozás, együtt alvás stb.), és egy háborítatlan otthonszülés is értelmét veszti a baba szemszögéből, ha másik szobában, ne adj isten másik emeleten alszik a kicsi, ha szigorú szabályok szerint szopik, ha keveset veszik ölbe stb. A későbbiekre nézve fontos az is, hogy meddig szoptatták a kicsit, hiszen a szoptatás megtagadása, vagy a nagyon rövid ideig tartó szoptatás szintén nyomot hagy a gyermekben. Természetesen itt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem célunk bűntudatot kelteni azokban az édesanyákban, akik valamilyen oknál fogva nem képesek gyermeküket a fent leírt módon gondozni.
Sokszor a megfelelő hozzáállással sok minden orvosolható, így a rossz magzati lét, vagy a traumatikus születésélmény is korrigálható valamelyest. Később erről is szót ejtünk.
Most nézzük hogyan is vélekedik Dr. Stanislav Grof (1931-) cseh származású pszichiáter, pszichoanalitikus, a transzperszonális pszichológia egyik alapító atyja a születésről.
Grof négy szakaszra - perinatális mátrixra - osztja a születés folyamatát, ami megegyezik a már említett nyolc állomás 4.-7. pontjával.
Tehát:
Fogantatástól a születés beindulásáig tartó idő
A születés megindulása (összehúzódások)
A magzat elindul a szülőcsatornában
A magzatból újszülött válik
Grof 1956-ban lehetőséget kapott arra, hogy a Prágai Pszichiátriai Kutatóintézetben tizenegy éven át kísérleteket folytathasson az LSD 25 nevű pszichoaktív szerrel mentális betegek, és önmagukon kísérletező egészséges emberek közreműködésével.
Fontos megjegyezni, hogy Grof nagy óraszámú saját élménnyel is rendelkezett, mely nagyban segítette a munkáját a megértésben, a tárgyi körülmények és környezet megfelelő kialakításában, és a pszichedelikus terápia végső kialakításában.
1967-től 1973-ig a Johns Hopkins Egyetem kutatója és professzora, illetve a Maryland Pszichiátriai Kutatóintézet kutatásvezetője volt, ahol folytatta a pszichedelikus terápiás kísérleteket. Több ezer pszichedelikus ülést vezetett le, ezekből alkotta meg elméleteit, amelyek valós élményeken alapultak. Ezen kísérletek közben figyelt fel arra, hogy a pszichedelikus utazás során – más, gyermekkori, felnőtt traumatikus, transzperszonális stb. élmények mellett - szinte mindenki végigéli a fogantatását, az anyaméhben eltöltött időt és a születése szakaszait. Az élmények újraélése nagyon erős gyógyító hatást fejtett ki a résztvevőkre, így később, amikor az LSD kutatásokat megszüntették és a szer zuglaborokban, ellenőrizhetetlen minőségben előállítva az utcai drogkereskedők kezébe került, Grof feleségével, Christinával kifejlesztett egy speciális technikát, a holotróp légzést, amivel - a sámánok, dervisek és jógik technikáit is felhasználva - hasonló eredményeket értek el, mint az LSD-vel.
Grof tapasztalatai szerint, az életben való sikerességünk mértéke, a mentális problémáink, vagy éppen a szexuális beállítottságunk is nagyban függ a világrajövetelünk mikéntjétől.
Figyelemreméltó, ahogyan óriási terápiás tapasztalatát felhasználva, újraértelmezi az olyan fraudi fogalmakat, mint például a kasztrációs félelem.
Grof tovább gondolva Jung komplexuselméletét, megalkotta az ún. sűrítettélmény rendszer, vagy COEX-rendszer elméletet. Ennek egyik lényege, hogy minden hasonló élmény egy rendszert alkot, és hogy később az alapélményt aktiváljuk újra, és minden ilyen élmény gyökere - véleménye szerint - a születésben található meg.
Fontos újra és újra visszatérni, és jól az eszünkbe vésni, hogy a legtökéletesebb lefolyású várandósság, a legzavartalanabb születés élménye is mély nyomokat hagy az emberben. Így nem csak azoknak ajánlott, hogy a születési traumáikkal foglalkozzanak, akiknél tudvalevő, a nehéz születés vagy a problémás várandósság, hanem tulajdonképpen mindannyiunknak.
Grof így fogalmaz: “A születés bizonyos aspektusainak traumatikus emléke a jelek szerint mindenféle lelki eredetű tünet fontos összetevője. A biológiai születés élményének tudattalan lenyomata olyan olvasztótégely, amelyben nehéz érzelmek és testi érzések keverednek, s hordják magukban a pszichopatológia különféle lehetőségeit. Hogy aztán valóban kifejlődnek-e az érzelmi és pszichoszomatikus zavarok, s ha igen, akkor milyen formát öltenek, az a születés utáni élettörténet megerősítő traumatikus hatásaitól vagy éppen fordítva, a különböző kedvező élettörténeti tényezők enyhítő hatásától függ.”
Mindjárt két dolgot kell megemlítenünk. Az egyik, hogy születésünk pillanata, nem megmásíthatatlan élettervvel szembesít minket, hiszen figyelembe kell venni azt a közeget, ahol az egyén szocializálódott. Tehát nem mindegy, hogy milyen társadalmi, vallási, etnikai közegbe kerül az ember.
Másrészt nem mindegy, hogy hogyan viszonyulnak hozzá, hogyan próbálják neki a tőlük telhető legjobbat adni.
Most már tudjuk, hogy a pre-és perinatális időszak nagyban befolyásolhatja felnőtt létünk minőségét. Természetesen felismerés és megfelelő feldolgozás nélkül ezen élmények tudattalanul befolyásolják döntéseinket, életvezetésünket, szexuális orientációnkat. Nézzük még egyszer a négy grofi szakaszt (itt kizárólag a szülők és a környezet lelki állapotának magzatra való hatását láthatjuk):
- Fogantatástól a születés beindulásáig.
A születés megindulása (összehúzódások).
- A magzat elindul a szülőcsatornában.
- A magzatból újszülött csecsemő válik.
Az első szakasz lehetséges problémái:
- a szülők más nemű gyermeket kívánnak, mint aki megszületik
a szülők bizonytalanná válnak a gyermekvállalással kapcsolatban.
Nézzünk példákat:
Természetesen a felsorolásban leírtakat nem vehetjük készpénznek. Inkább egyfajta megfontolandó lehetősségként tekintsünk rájuk, és soha ne próbáljuk azokat mindent megoldó receptként ráerőszakolni egy-egy ember életére!
Mindkét szülő fiút szeretne, de kislány születik. Férfias viselkedés és alkat a jellemző. Gyakran homoszexuális kapcsolatokat létesítenek és az aktív szerepet játszák a kapcsolatban.
Az édesapa fiút, az édesanya leányt szeretne, de kisfiú születik. Az egyén gyakran váltogatja partnereit, nem képes hosszútávú kapcsolatot fenntartani. Nehezen azonosítja magát saját nemével.
Az édesanya fiút, az édesapa leányt vár, és fiú születik. Nehezen fogadja el a saját nemét, nem tud vele azonosulni, mivel az apa nem közvetít felé férfias elvárásokat. Ő sem tud megmaradni hosszabb ideig egy kapcsolatban.
Ha mindkét szülő leánygyermeket szeretne, de fiú születik. Serdülőkorában a homoszexualitás felé fordulhat, nehezen azonosítja magát saját nemével. Kiskorától a lányos játékokat kedvelheti, jó kapcsolatot tud kialakítani a lányokkal és ilyen szerepekkel tud azonosulni.
Később a nők csak barátként tekintenek rá, nem találják vonzónak, mint férfi. Előfordul, hogy a férfi tudattalanul az anyának akar megfelelni. Férfiakkal férfi modellt, nőkkel női modellt alkalmaz. Hajlamosak az elhízásra, sokszor magányosan élnek
Mi a helyzet akkor, ha az édesapa fiút, az édesanya leányt szeretne, és leány születik?
A kislány már kora gyermekkorban fiús lesz. Fiúkkal barátkozik, fiús dolgokkal játszik, megpróbál fiúként megfelelni. Jó kapcsolata alakulhat ki az apával és a férfiakkal, de felnőttként problémák adódhatnak a párkapcsolataiban. A szexualitás nem működhet. Általában olyan férfiakkal kerül kapcsolatba, ahol a pár az anyaszerepet várja el tőle.
Hogy néz ki a dolog, ha az anya fiút, az apa leányt vár, és leány születik?
Elutasíthatja saját nőiségét, kapcsolatait képtelen fenntartani, viszont gyorsan köt ismeretségeket. Kevés az önbizalma, nem tartja magát szépnek, vonzónak. Általában egy éjszakás kalandokat él át, hiszen a férfiak később elhidegülnek tőle. A kapcsolataiban képtelen fejlődni, nőiességét nem éli meg. Amikor a szülők bizonytalanok a gyermekkel, a gyermekvállalással kapcsolatban. Felnőttként bizonytalan modelleket alakíthat ki önmagával és a nemével kapcsolatban. Ha az anya és az apa is közömbös a gyermekkel kapcsolatban. Az egyén önmagával kapcsolatban is közömbös lesz. Sem elfogadni, sem adni nem képes a szeretetet. Életét a szomorúság és depresszió jellemzi.
Amikor nem akarnak gyermeket a szülőt. A "véletlen" vagy "becsúszott" gyerek. Az ilyen egyénben tagadás és ellenállás alakul ki az élettel szemben. Örökösen harcol önmagával és a külvilággal is.
A második szakasz lehetséges problémái:
- a szülők nem várják a csecsemőt és a szülést.
a szülők félnek a szülést követő időszaktól, felelősségtől
az édesanya szabadulni akar a terhességtől, vagy fordítva, nehezen engedi el a magzatot
az anya és a magzat ritmusa nem megfelelő
Amikor az anya sietteti a születést, a csecsemő úgy érzi, kitaszítják a méhből, a biztonságból és hogy az anya azt tehet vele, amit akar. Abban az esetben, amikor az édesanya nem akarja elengedni a magzatot, fél világra hozni, hiszen úgy érzi, csak odabent van biztonságban. Esetleg valamilyen oknál fogva ki akarja sajátítani a gyermeket. Mindkét esetben erős függőség alakul ki az anyától. Felnőttként is ő irányítja a gyermek sorsát.
A szülők nem várják a gyermeket és a születést
Lehet, hogy a szülők más nemű gyermeket szeretnének, egyáltalán nem szeretnének gyermeket, vagy túl közömbösek, esetleg önmagukkal, vagy a problémáikkal vannak elfoglalva. Ebben a helyzetben meglehet, hogy a magzat sem akar megszületni, és császármetszéssel emelik ki. A császármetszés befolyásolhatja a felnőtt ember életét, döntéshelyzetben nem képesek választani, esetleg ellenállnak, vagy külső segítségre várnak egy probléma megoldásában, hiszen nem látnak kiutat a helyzetből.
A szülők félnek a szülést követő időszaktól, felelősségtől. A gyermek ezt az érzést viszi tovább, így felnőttként is folytonosan fél az élet nehézségeitől. Az anya és a magzat ritmusa nem megfelelő. Nincs harmónia, egyetértés sem gyermekkorban, sem később a felnőtt életben. A felnőtt folyton szembeszáll, vitatkozik az anyával.
A második szakaszban megélt negatívumok kihatással vannak az ember szexuális életére is. Kerülik a szexet, vagy nehezen élik át az orgazmust.
Harmadik szakasz: A magzat elindul a szülőcsatornában
Az ebben a szakaszban megélt élmények erősen befolyásolják a külvilággal való együttműködés képességét. Fontos az összhang, anya és magzat itt is segítheti, vagy nehezítheti a dolgot. A magzat vagy az anya ellenállhat a megszületésnek, vagy éppen könnyedén kibújhat a szülőcsatornán keresztül. Természetesen befolyásolja a harmadik szakasz lefolyását, az előző két szakasz. A harmadik szakasz szintén befolyásolja a felnőtt ember szexualitását. Az itt megélt fájdalom szado-mazo, a vizelettel és széklettel való érintkezés perverz szexuális élmény keresését eredményezi.
Negyedik szakasz: A magzatból újszülött csecsemő válik
Nagyon fontos, hogy milyen körülmények között, vagy ha úgy tetszik, hova érkezik meg az újszülött. Mennyire nyugodt, befogadó, ellazult és harmonikus a közeg, ahová megérkezik. Mennyi ideig hagyják az anyával kettesben, milyenek a fényviszonyok, mekkora a nyüzsgés, mikor vágják el a köldökzsinórt. Amikor nyugodt, kellemes, befogadó, elfogadó, melegséget sugárzó a légkör, akkor az újszülött azt éli meg, hogy érdemes küzdeni, az erőfeszítéseket siker koronázza. Ez a hozzáállás lesz jellemző felnőttként is.
Ha nehézségek adódnak a születés során és a csecsemőt rögtön elválasztják az anyától, erős magányosságérzet, szomorúság alakulhat ki, ez felnőttként is megmarad. Nem képes helyzeteket hatékonyan megoldani, lebénul, képtelen cselekedni és fél, hogy ha cselekszik, valami rossz fog történni. Elmenekül a realitás elől. Mentális zavar esetén szintén érdemes a négy szakaszt vizsgálni, hiszen információ többlethez juthatunk, ami segítheti a megoldást, gyógyulást.
Mivel a fogantatástól a születésig tartó időszak is a racionális, kifejezhető, elmondható és kibeszélhető határon túlra esik (egészen a két és fél, hároméves korig tart ez a fázis), a beszédalapú terápiák ritkább esetben hoznak eredményt akkor, amikor az ebben az időszakban megélt traumát akarjuk feldolgozni.
Minden olyan terápia több sikerrel kecsegtet, ami élmény alapú, az érzéseket, érzelmeket helyezi előtérbe, visszavezet oda, ahol történt valami, de amiről még nem tudom mi is az, nem vagyok képes szavakba önteni, nincs rá fogalom, viszont rossz érzéseket keltett bennem. Viszont most, amikor már felnőtt lettem, visszatérve oda, újra átélhetem és végre nevén nevezhetem a "mumust", amitől erejét veszti. Ezek után már szóba kerülhet a hagyományos beszélgetős terápia, itt kibeszélhetjük magunkból az átélt traumatikus élményeket, és végleg megszabadulhatunk tőlük.
Természetesen nagyon körültekintően kell eljárni, hiszen nem minden ember képes az adott pillanatban szembenézni a születési traumájával. Sokszor a kényszerűen átélt traumát, amit sem elfogadni, sem feldolgozni nem tudunk, a tudatunk a tudattalanunkba száműzi, ezzel “meg nem történtté” teszi azt. Ez egy időre biztonságot, időt és teret nyújt a későbbi szembenézéshez. Mivel semmi sem tűnhet el nyomtalanul, amit életünk során átéltünk, a perinatális trauma is hatással van későbbi életünkre. Nagyon fontos, hogy amikor elérkezett az idő, milyen módon, eszközökkel, sebességgel próbáljuk gyógyítani ezeket a sebeket.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell egyáltalán foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik feledésbe merültek? Azért, mert ezek a korai traumák a háttérből meghatározzák későbbi életünket. Hogy hogyan is jelentkezhet mindez? Például állandó feszültségben, pánikrohamokban, szorongásban, fóbiákban. De megjelenhet testi tünetekben, betegségben is.
Fontos, hogy megértsük, az, hogy tudomásunk van születési traumánkról, nem jelent feldolgozást. Hozhat rácsodálkozást, ideiglenes megnyugvást (“végre tudom mi a bajom”), de kevés esetben lehetséges, hogy egy perinatális traumát az ember egymaga gyógyítani tudjon.
Évszázadokon át, sámánok, gyógyítók, javasemberek voltak segítségére az embereknek problémájuk megoldásában, ha arra szükség volt. Ma is folyamodhatunk ezekhez a megoldásokhoz, de igen körültekintően kell eljárnunk, hiszen a kulturális és időbeni eltérések figyelmen kívül hagyása sokkal többet árthat, mint használhat.
Minden trauma enyhíthető, orvosolható, de minél később kezdünk hozzá a feldolgozáshoz, annál több energiát és időt kell majd rászánnunk.
Kovács Attila 2020 Budapest
Irodalom:
A születés traumája
Otto Rank Oriold és Társai Kft., 2017
Aranykapu az életbe - Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból
Franz Renggli Ursus Libris, 2016
A sorsformáló 9+1 hónap
Orosz Katalin S. Nagy Zita Kulcslyuk Kiadó, 2017
LSD pszichoterápia
Dr. Stanislav Grof Oriold és Társai Kft., 2013
A jövő pszichológiája - a pszichológia jövője
Stanislav Grof Pilis-Print Kiadó, 2008
A belső út kalandjaStanislav Gróf Elérhető az interneten PDFA gyöngéd születés
Frédérick Leboyer Cartaphilus Kiadó, 2000
Lelki köldökzsinór
Raffai Jenő Hidas György Vollner Judit Helikon Kiadó, 2002
Út az életbe - a születés teljessége - Várandósságról és születésről - holisztikus szemmel
Margit Dahlke Volker Zahn Rüdiger Dahlke Holistic Kiadó, 2006
Ikertörténetek
Angster Mária Ursus Libris, 2013
Abortusztúlélők
Marie A.Peeters-Ney Philip G. Ney KOINÓNIA, 2001
Az elveszett boldogság nyomában
Jean Liedloff Kétezeregy Kiadó, 2007
Metagenealógia - Önfelfedezés a pszichomágia és a családfa által
Alejandro Jodorowsky Marianne Costa Medicina Könyvkiadó, 2021
Transzperszonális pszichológia és energialégzés
Dr. Komin Vlagyimir Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet, 2005