A hikikomori kifejezést Dr. Tamaki Saito japán pszichiáter használta először, miután rájött arra, hogy a depresszióként, skizofréniaként és személyiségzavarként diagnosztizált problémakör igazából egyik kategóriába sem sorolható be.
Elsőként japánban ütötte fel a fejét ez a jelenség úgy huszonöt, harminc éve.Azok, akik hikikomoriként élnek, szinte soha sem hagyják el a szobájukat, a lakásból pedig csak nagyon kivételes esetben lépnek ki. Nagyon sokan közülük már évek, sőt évtizedek óta élnek így. Az első hikikomorik tizenévesen zárkóztak el a világ elől, ők a ma már harminc és negyven év közötti generáció tagjai. Rendszerint egyik napról a másikra döntöttek úgy, hogy többet ki sem akarnak lépni az ismerős és biztonságot nyújtó családi fészekből. Nem tanultak tovább, így értelemszerűen később munkát sem vállaltak, a szüleik tartották és tartják el őket még ma is.
Szinte alig kérnek segítséget és a segítségkérőkből pedig keveseknek sikerül a visszailleszkedés.
Középosztálybeli, egyedüli, vagy elsőszülöttek közül kerülnek ki, akikkel szemben nagy családi és társadalmi elvárásokat támasztanak. Már igen korán jól kell teljesíteniük az iskolában, később az egyetemen, majd egy jó állásban. "Tartoznak" ennyivel a szüleiknek, akik sokszor erőn felül finanszírozzák a tanulmányaikat, a társadalom pedig elvárja tőlük a magas teljesítményt.Sokan sokáig azt gondolták, hogy a hikikomori jelenség kizárólag japánban fordul elő, de néhány éve már globális szinten kell számolni vele.
A japánban élők (és túlnyomórészt a dél-kelet ázsiai régió lakói) konfliktuskerülő, harmóniára, vagy - ha másképp nem megy - látszat harmóniára törekvő emberek. Ismerős mindenkinek a jól nevelt, mindig mosolygó, látszólag kiegyensúlyozott, hangyaszorgalmú, fegyelmezett japán polgár.Ezek az tulajdonságok az asztrológiában a Mérleg és a Szűz jegy analógiái közé sorolhatók. A mundán asztrológiában Japán és a japán emberek a Mérleg jegyhez tartoznak. Megfelelés, harmónia, konfliktuskerülés, véleménynyilvánítás kerülése, a külvilág véleményének fontossága, a látszat fenntartása, az agresszió elfojtása, elutasítása - többek között - mind ide tartozik.
Gondolom még emlékszünk a néhány évvel ezelőtt történt Japán katasztrófára, amikor a szigetország túlnyomó részét elöntötte a víz.
A Víz mint elem, az asztrológiában az érzelmeket is szimbolizálja, így könnyen összerakhatjuk, hogy magasabb szinten mire is hívta fel a figyelmet ez a szörnyű katasztrófa.A hikikomorik lázadnak, sajátos módon, de megpróbálnak kilépni a generációk óta továbbélő és most rájuk nehezedő nyomás alól. Nem akarnak folyton csúcsteljesítményt hozni, nem akarnak versengeni, szerepet játszani, nem akarnak egy őrült világ , őrült szabályaihoz igazodni.
A probléma, hogy más megoldást még nem találtak (találtunk), a világ még olyan, amilyen.
És mivel képtelenek ebben a világban érvényesülni, kénytelenek a szüleikre támaszkodni minden szempontból. Lassan pedig elérkezik az idő, amikor az első hikokomorik szülei meghalnak és ha nem találnak sürgősen valami megoldást, hamarosan akár százezres nagyságrendben maradnak segítség nélkül az önmagukat ellátni képtelen, középkorú emberek (egyes becslések szerint, csak Japánban több mint egymillió, különböző korosztályból való hikikomori él).
Egy európai számára érthetetlen, hogy miért hagyják a szülők azt, hogy a gyermekük idáig eljusson. Mivel japánban az emberek megpróbálnak makulátlannak tűnni, így eltitkolják azt, ha a családban valakiből hikikomori lesz, nem tud róla a szomszéd, a tágabb értelemben vett család, és nem kérnek segítséget szakembertől sem, hiszem attól tartanak, hogy kiderül, az ő gyermekük nem tökéletes. A másik pedig, hogy japánban az anyák vállára a tökéletes és szerető szülő nehéz keresztjét rakták, így sokszor azért nem tesznek semmit, mert azt gondolják, hogy akkor nem igazán jó anyák, így inkább éveken, évtizedeken keresztül asszisztálnak az újkor remetéinek.
A hikikomori jelenség felhívja a figyelmet az elavult társadalmi és egyéni normák tarthatatlanságára, és ezen a területen is gyors változásokért kiált.
Kovács Attila
2014 Budapest