Maslow szükségleti, vagy motivációs piramisa az asztrológia szimbólumrendszerében

Abraham Maslow (1908 - 1970) amerikai pszichológus, Carl Rogers-szel együtt a humanisztikus, majd később a transzperszonális pszichológiai mozgalom élharcosai voltak.

Maslow kidolgozott egy olyan elméletet, amelynek központi kérdése a motiváció: vagyis, milyen igények és szükségletek irányítják az embert.

Maslow elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy

hierarchiája (szükségleti piramisa, amely az alapvető biológiai szükségletektől az összetettebb lelki-szellemi motívumokig terjed.

A piramis legalsó szintjén az alapvető szükségletek kielégítése szerepel: éhség, szomjúság, pihenés, az alapvető létfeltételek megléte. Erre a szintre kerül a szexualitás is.

A következő szint a létbiztonság. Ide tartozik például, hogy fedél legyen a fejünk fölött, a család védelme, a munkahely megléte, biztos bevételi források, illetve az jó egészség igénye ezen a fokon található.

A harmadik szint a szeretet, a megbecsülés és a valahová tartozás szükséglete. Igény az elfogadó kapcsolatokra a szülők, család,szeretetteljes-elfogadó kapcsolatok).

A következő, negyedik szint az elismerés igénye: jól teljesíteni, elnyerni mások megbecsülését, elismerését, esetleg tiszteletét, hírnevet, elismertséget szerezni.

Az ötödik szint az önmegvalósítás szükséglete: tudás, tanulás, személyes fejlődés, megértés,megismerés.

Általában ezzel az öt szinttel találkozunk, bár Maslow 1970-ben, nem sokkal halála előtt további két szintet nevezett meg, ezzel téve teljesebbé a piramist.

A hatodik szinten: az esztétikai rend, szimmetria, szépség, harmonikus környezet vágya jelenik meg.

A hetedik szinten az alkotás, önmagunk kiteljesítése, lehetőségeink valóra váltása szerepel.

Maslow rendszerét továbbgondoló transzperszonális pszichológusok még további szinteket is felismertek, ezek a transzcendencia iránti igény, ide tartozik a hit, istenkeresés, az ezotéria útján való fejlődés is. Ezeket a szinteket az előzőhöz csúcsával kapcsolódó fölfelé nyitott piramissal ábrázolják.

Fontos, hogy a piramisban feljebb lévő szükségletek alapvetően akkor elégíthetők ki, ha az alattuk lévők már legalább részen kielégítést nyertek. Ez természetes, hiszen ahol az alapvető feltételek hiányoznak, például háború-, vagy katasztrófa idején, amikor nincs, vagy kevés az élelem, az emberek fedél nélkül vannak, az életük veszélyeztetve van stb., ott aligha fontosak az esztétikai, vagy más, magasabban elhelyezkedő igények.

Természetesen akadhatnak kivételek. Nyomorúságos körülmények ellenére, vagy éppen azok hatására is elérhetők magasabb szintek, de ezek igen ritkák.

Az emberek között nagy számban előfordul, hogy valamelyik alapvető szükséglet nem, vagy csak részben van lett kielégítve.

Nagyon sok felnőtt él együtt a gyermekkorban megtapasztalt hiányok lenyomatával.

Mivel gyermekkorban megtanulta, hogy az alapvető igényeit normális úton nem tudja kielégíteni,ezért kerülő, torzult módon vagy amennyiben lehetősége nyílik rá, túlzásokba esve teszi ezt meg.

Az alapvető szükségletek szintjén megjelenik, hogy amennyiben az egyén (esetleges korábbi tapasztalatai alapján) nem biztos abban, hogy mindig lesz mit ennie, fél a hiánytól ezért sokkal többet vesz magához a kelleténél, vagyis "raktároz" a szűkösebb napokra.

Az ilyen ember mindenben hajlamos lesz a többletfogyasztásra, a felesleges felhalmozásra.

Előfordul, hogy gyermekként a védettségérzet hiányzik, vagy sérül. Az ilyen felnőtt fog mindent hat lakattal zárni, ő lesz, aki ha nincs attól fél majd, hogy sosem lesz, ha van, akkor attól, hogy bármikor elveszítheti.

A mértéktelen szerzési, gazdagodási, birtoklási vágy is eredhet a biztonság igényének torzulásából.

Akik kevés szeretetet kaptak lesznek azok, akik a szeretettel- szeretetért zsarolják a másikat, vagy akiknél ez a hiány agresszióba fordul.

A beteges karrieristák, a rangokat, címeket gyűjtők bizonyára nem kaptak elegendő elismerést szüleiktől. A kisebbrendűségi érzést nagyképűséggel, nagyzási mániával kompenzálók is ide tartoznak. A törtetőknek és a zsarnokokban is egyaránt ott él egy gyermek, akit nem szerettek, akire nem figyeltek, akiket valamiért (testi adottságaik, képességeik, származásuk miatt) kirekesztettek, esetleg megaláztak.

Más a helyzet, ha az alapfokú szükségletek nagy részben kielégíttettek, és az ember már valóban a szellemi önmegvalósítás és transzcendencia szintjén áll.

Az alapvető igények még mindig jelen vannak, de már átértékelődnek és kielégítésük mikéntje is változik.

A környezet ezt nem mindig tolerálja, az illetőt enyhébb esetben is különcnek, magának való csodabogárnak nézik, hiszen a társadalom döntő többsége által "normálisnak" vélt modellt veti el...

Az "önmegvalósító", vagy transzcendáló ember jellemzői Maslow szerint:

A valóságot gyakorlatiasanészleli, és jól tűri a bizonytalanságot.

Olyannak fogadja el magát és mást, amilyen.

Magas szintű önismerettel rendelkezik és visszavonja a projekcióit.

Spontán módon gondolkodik és viselkedik.

Inkább a problémákra, mint önmagára összpontosít.

Jó humorérzéke van.

Kreatív.

Törődik az emberiség jóllétével.

Mélyen átéli az élet alapélményeit.

Erős és mély kapcsolatokat alakít ki inkább kevés, mint sok emberrel.

Most nézzük, mennyiben változnak a motivációs piramis szintjei, ha transzcendáló emberről beszélünk:

Továbbra is kielégíti az alapvető fizikai-fiziológiai szükségleteket, de ezek is célból eszközzé válnak. Az önmegvalósított ember sokkal jobban bírja a nélkülözést, hiányt, pl. a böjtöt.

A biztonságot nem kívül keresi, hanem önmagában, illetve szellemiekben találja meg.

A szeretet felértékelődik, de inkább az adás igénye, mint a kapás követelése. Nincs beteges ragaszkodás, és nem cserekereskedelem szintjén éli meg a szeretetet. Fontos marad a család, a közösség, de egy magasabb szintre kerül.

Nagy tisztelettel van mások iránt, de nem motiválja, hogy tiszteljék, és hírnevet szerezzen. Autonóm személyiség, aki nem függ mások véleményétől.

Nem a megszerzett tudás mennyisége, hanem annak megélése, megvalósítása lesz a fontos.

Az esztétikai szükségletek nem öncélúak.

Az önmegvalósítás szintjén, nem az Ego önmegvalósító törekkéseiről van szó, inkább az élet, vagy sorsfeladat felismeréséről és megéléséről.

Az Isten keresése mint megélt transzcendens tapasztalás - sőt mint önmaga és a világ

megtapasztalásának egyetlen valódi és hamisítatlan módja jelenik meg.

Sajátos azoknak a helyzete, akik a spirituális (vagy annak

vélt) igényeiket, az alapvető szükségletek kielégítése nélkül - sőt gyakran azok helyett - fordulnak vallási vagy ezoterikus csoportokhoz, szektákhoz, egzotikus tanokhoz, irányzatokhoz.

Az ilyen társaságok, csoportok tagjai, de legtöbb esetleg még a vezetőjük is az alapszükségletek pótlása miatt fordul az ezotéria felé.

Most nézzük, hogyan illeszthetők be a szükségleti piramis szintjei az asztrológia rendszerébe.

Asztrológia szimbólumrendszere szerint:

Az első szint a Kos, Bika, a Mars, az I. és 2. ház analógiáit hordozza.

A második a Bika, Szűz Vénusz, 2. és 6. háznak felel meg.

A harmadik szint asztrológiai megfelelői az Ikrek, Rák, Mérleg, Vízöntő, a Hold, Merkúr, Vénusz és a 3., VII., 11. ház.

A negyediken az Oroszlán, Nyilas, Nap (alacsonyabb szintű megélése, Jupiter, X. ház jelenik meg.

Az ötödik szint a Szaturnusz és Nap (magasabb szintű megélése) analógiákat takar.

A hatodik, hetedik és nyolcadik szinten a Nap legmagasabb szintű megnyilvánulásai, a transzcendens bolygók (Uránusz, Neptunusz, Plútó), illetve a teljes mértékben integrált, befogadott és megélt radix képlet jelképezik.